2004. április 17., szombat
♥ 9:28
Anglia
Közeleg a nap,
Mikor a tudat meghasad,
S mindennek vége;
Folyik mindenki vére,
És megnyugszom.
Nem vagyok vérmes,
Annál inkább mérges;
Pihenni nem tudok,
Fáradtan elnyúlok,
És nem nyugszom.
Sírni már nem megy,
S az orületbe kerget
A tudat, hogy az élet ilyen;
S nekem egy könnycseppem sincsen,
Amit kipréselhetnék.
Nyolc hónapot lehúztam.
Az életem elszúrtam.
Nincs, aki haza vár;
Nincs, aki megtalál,
Ha elvesztem.
Az életed véges.
Ez annyira vészes?
Lehetne rosszabb is:
Fél lábbal, bottal is;
De csak várok.
The End.