2005. november 7., hétfő
♥ 19:25
Óda a kedves kedveséhez
Merre, hol, s mikor? E rengetegbe érve,
Megláttam őt, ki még mit sem sejtve
Nézett maga elé, kereste az utat,
Melyen egyszer eltemette az urat,
Kit nagyon szeretett, kit azóta emleget,
Petikét.
A történet már rég a múltba temetve
Nincsen ki azóta rá emlékezne,
Csak ő, búsan, képet nézegetve
Rátalál e régi kis kedvencre,
Kit annyira szeretett, kit azóta emleget,
Petikét.
Megláttam akkor még kislányos arcát,
Ma rám tekint és mást rejt a kabát,
Más lett a világ, más lett az élet,
De emlékek akkor is vissza-visszatérnek,
Mert volt, akit szeretett, kit azóta emleget,
Petikét.
Féltékenység tüze ég most hát bennem,
Ki ez az ifjú, ki túlszárnyal engem?
Ki az, ki szívét megdobogtatja,
Mikor én árva, otthonomba bújva
Várom hogy mondja, várom hogy súgja,
Miért ő, kit szeretett, kit azóta emleget,
Petikét.
Boldogság galambja felröppen menten,
Ahogy mindez világot nyer bennem,
ő volt a kedvenc, az elhullott állat,
Kit azóta kísért a jókedv, a bánat,
Ki pótolhatatlan, mert nincs még belőle,
ő volt, kit szeretett, kit azóta emleget,
Petikét.
The End.